EGYSÉGESÍTÉS A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ ÖRÖKLÉSI ÜGYEKBEN
MEGOLDÁS VAGY TOVÁBBI BIZONYTALANSÁGOK?
2015 augusztus 17. napján hatályba lépett az Európai Parlamentnek és Tanácsnak az a rendelete, amely a hagyatéki eljárások egységesítésének céljával hatékony megoldást jelenthet azokban az esetben, amikor az örökhagyó után több tagállamban marad hagyatéki vagyon (a továbbiakban: európai öröklési rendelet). A szabályozás a 2015. augusztus 17. napján vagy azt követően elhunyt személyek utáni öröklésre alkalmazandó. Az Egyesült Királyság, Dánia és Írország az Európai Öröklési Rendeletet nem fogadta el.
Az európai öröklési rendelet újítása, hogy egységes szabályozó elvek alapján – a hagyatékot egységként kezelve – határozza meg, hogy a több tagállamot érintő hagyatéki vagyon esetében mely tagállam bíróságai (Magyarországon közjegyző) mely jog alapján rendelkezhetnek a hagyaték egészének átadásáról. Az irányadó főszabály, hogy annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. Ugyanez a rendező elv követendő az alkalmazandó jog kérdésében is.
A szokásos tartózkodási hely megállapításakor több tényező vizsgálandó (pl. az adott tagállamban való tartózkodás időtartama és folyamatossága, családi állapot és családi kötelék). A fogalom viszonylagosságát jelzi azonban, hogy az örökhagyó elhalálozás időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyétől eltérően az eljáró bíróságok megállapíthatják az adott öröklési ügyre irányadó joghatóságuk hiányát, ha úgy ítélik meg, hogy – figyelembe véve az öröklés gyakorlati körülményeit, például a felek szokásos tartózkodási helyét és a vagyontárgyak fellelhetőségét – a választott jog szerinti uniós ország bíróságai alkalmasabbak az öröklés tárgyában történő határozathozatalra. Hasonló – kivételesen követendő – szabály áll az alkalmazandó jogra is: amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy az örökhagyó az elhalálozásának időpontjában nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódott egy másik államhoz, mint ahhoz, amelynek joga egyébként a főszabály szerint alkalmazandó lenne, az öröklésre alkalmazandó jog ennek a másik államnak a joga.
A fentiektől függetlenül mindazonáltal a szokásos tartózkodási hellyel összefüggő esetleges bizonytalanságok, a későbbi jogviták elkerülése érdekében javasolt élni az Európai Öröklési Rendelet által lehetővé tett jogválasztással. Egy adott személy ugyanis az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az országnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik. A többes állampolgársággal rendelkező személy esetében ez bármelyik olyan ország joga esetében lehetséges, amelynek állampolgárságával rendelkezik. A jogválasztásnak végső soron a joghatóság szempontjából is jelentősége van, ha az eljárásban részt vevő felek kifejezetten elfogadják az eljáró bíróság joghatóságát, vagy ha az érintett felek erről írásban megállapodtak.
Fentiekre tekintettel a több tagállamban vagyonnal rendelkező és időközönként több tagállamban is tartózkodó személyek esetében javasolt jogválasztással élni végrendeletben vagy a már elkészült végrendelet felülvizsgálni, megkönnyítve ezzel a hagyaték rendezését, illetve a hagyaték átadásával járó költségek (közjegyzői díjak, esetleges öröklési illetékek) optimalizálását.
Megemlítendő továbbá, hogy az Európai Öröklési Rendelet bevezeti az az egységes formanyomtatvány alapján, egységes eljárásban kiállításra kerülő ún. európai öröklési bizonyítványt, amelynek rendeltetése, hogy valamennyi tagállamban azonos joghatásokkal igazolja az öröklésben érintett személyek – örökösök, hagyományosok, végrendeleti végrehajtók (vagyonkezelők), hagyatéki gondnokok – jogállását.
Amennyiben kérdése merülne fel a témában, állunk szíves rendelkezésére.